Határtalanul!

Határtalanul Erdélyben

Minden április tizedikén reggel kezdődött. Vagy mondjam inkább, hajnalban? Az osztály nagy része ugyanis hajnali négykor kelt, aminek megvolt a jó és rossz oldala. Mindenki még holt fáradt volt. Senki nem veszekedett vagy hangoskodott ugyanis félálomban az elég nehéz. 

A hat órás út sok wifi megosztással, töltő cserével és egy kis alvással egész gyorsan eltelt. 

Első megálló Nagyvárad! Megnéztük a Szent László szobrot és a nagy sárga templomot (Püspöki Székesegyház) is hozzá. Tovább mentünk Nagyszalontára, ahol megcsodáltuk a Csonka-tornyot (és az Arany János Emlékkiállítást). Azután mi következett? Köröstárkány (református templom). Azt követően meg buszozás. Sok helyen megfordultunk, de csak párról fogok mesélni. Tehát megérkeztünk a szállásra, és két nagyon édes kutyus köszöntött minket, szerintem egy (nem vagyok jó kutyafajtákban) Husky és egy kis göndör szőrű fekete gombóc (vagyis kutya, de így nézett ki). Az első szállás egészen tetszett, volt rengeteg szoba, és azokkal aludhattunk egy helyen, akikkel óhajtottunk.

De ugorjunk egy kicsit. Medve-barlang és Pádis-fennsík? (Egy egész napot természetjárással és túrázással töltöttünk, még hó is volt!) Fekete-körösi, magyarremetei református templom, Királyerdő, Kalotaszentkirály, bánffyhunyadi református templom, Nagyszalonta? Mind megvolt. Rengeteg látnivaló után végül megérkeztünk Kolozsvárra. 

Kolozsvár egy nagyon érdekes város volt számomra. Bevallom, szerintem a kedvencem. 

Miután húsz percet kínlódtunk a parkolóhellyel, végre elkezdődött a városnézés, és eljutottunk a Fő térig! 

A Főtér óriási, ott áll a Szent Mihály Templom (ami véleményem szerint a Mátyás-templom kisebb verziója, de azért nagyon szép). És a Mátyás-szobor, ami mellett úgy érezhetted magad, mint egy hangya, mert annyira nagy. Azután elsétáltunk az óvárosba, ami gyönyörű, és pár utca icipicit Szentendrére emlékeztetett. Az volt a terv, hogy az egész osztály szépen felmászik a Fellegvárhoz, viszont a fele osztály már túl fáradt volt, ezért az óvárost nézték meg, az osztálytársam anyukájával. Mi, akik még tele voltunk fiatalos erővel, felmásztunk a domb tetejére, ahol a szép kilátást élvezhettük.

A negyedik napon is voltunk sok helyen, a Sárkányok-kertjétől fogva Ady Endre szülőházán keresztül egészen a Károlyi-kastélyig. De, közben persze volt egy kis időnk még egy református templomra, ezúttal Szilágylompértban. 😉

A végén jól sikerült a kirándulás, és láttunk rengeteg szép tájat is. Persze, voltak negatívumok, mint például az, hogy a második szálláson elkavarták a foglalást, ezért az egész osztálynak egy összenyitható szobában kellett aludnia, de ez csak hozzájárult a kalandossághoz. Nézzük a dolgok jó oldalát! Nagyon is szép volt Erdély!

Tiringer Liliána E., 7.a

További képeink a Fényképalbumban