Így indult az 50. tanév…
Különleges évnyitó volt az idei. Az 50 éves évfordulóját ünneplő iskolánk tanévnyitója. Mint minden évben, most is verssel búcsúztattuk a nyarat és köszöntöttük az őszt, budaváris diákká avattuk az új elsősöket és zeneiskolásaink műsorral lepték meg őket. Ám hagyományaink megtartása mellett idén minden az 50 éves évfordulóról szólt. Meghívtuk volt igazgatóinkat, régi, kedves kollégákat, de jelenlétével és beszédével megtisztelte ünnepségünket dr. Nagy Gábor Tamás polgármester úr és Hajnissné Anda Éva tankerületi igazgatóasszony is. Az ünnepi műsorban sok évet itt töltő tanárok, volt és jelenlegi diákok, ma már szülőként gyermekét hozó régi tanítványunk köszöntötte az iskolát. Elhangzottak részletek az 1969-es év slágereiből és játékos rádióadásban beszámoltunk 50 évvel ezelőtti fontos eseményekről, köztük a Budavári Általános Iskola megnyitásáról. Ezt követően dr. Fejér Lászlóné beszédében nemcsak az iskola múltjáról és a jövő terveiről beszélt, hanem átadta vendégeinknek és támogatóinknak az iskola 50 évét megörökítő, az évfordulóra készült emléknaptárat. Diákjaink pedig új iskolajelvényt kaptak, a jelvénytervező pályázat díjnyertes alkotását. Felavattuk a tanáraink által készített emlékfát is.
Idén a „Tanévet megnyitom” mondatot egy jókívánsággal kiegészítve zártuk az évnyitót:
„Jó iskolánk! még sok-sok ötven évet.
Érj meg, virulj, légy fénylő, tiszta, nagy!…”
Ennek szellemében kezdtük meg ünnepi, 50. tanévünket, és az év során sok eseménnyel, programmal, kiállítással igyekszünk majd emlékezetessé tenni az évfordulót.
Csempemozaik
Az iskola 50 éves évfordulójára szerettünk volna valami nagyot alkotni. Molnár Orsolya tanárnőnek támadt az az első látásra vakmerőnek tűnő ötlete, hogy készítsünk egy csempemozaikot, aminek minden egyes csempéjét más-más diák festi meg, végül mégis egy egységes mű áll majd össze belőle. Hittük is, nem is, hogy sikerülhet. A tervezési folyamat már a tavalyi tanév végén megkezdődött. Hosszú időt és rengeteg energiát emésztett fel, amíg minden alapanyag végre rendelkezésre állt, de az akadályokat leküzdve végül munkához láthatott a gyereksereg.
1. A csempék megfestése
A kisebbek a tantermeikben Orsi néni és a tanítók segítségével…
… a nagyobbak a kerámia műhelyben készíthették a saját mozaikdarabkájukat.
2. A mozaik összeáll
Lassan, de biztosan a helyére került minden darab.
3. Kiégetés
Alapos utómunka után kemencébe kerülhettek a csempék, ahonnan már ragyogó fényesen kerültek ki.
4. Kiállítás
Végül következhetett az utolsó lépés az utolsó pillanatban: november 16-án egy szombati napon felkerült a falra a nagy mű.
Köszönjük elsősorban Molnár Orsi néninek, hogy mert nagyot álmodni és akkor sem adta fel, amikor nem egyszer tűt úgy, hogy ez az álom bizony csak álom marad.
Köszönet minden szülőknek, testvérnek, kollégáknak, hogy segítettek a festésben, anyagbeszerzésben, ragasztásban, lelkesítésben.
És főleg köszönet a GYEREKEKNEK, akik ezen a falon keresztül is megmutatták, hogy milyen színes egyéniségek, és hogy a sokféleségük milyen vidáman mutat így együtt!